Olvasva és nézve

     A könyv eleje a könyv megírásának történetét meséli el, míg a maga a könyv messzebbről indul: onnan, ki hogy jutott el oda, hogy ma már családos ember, lányos apuka.

     Talán mindközül Árpa Attila a leg... Nem is tudom, hogy írjam. Hisz mind a hárman őszintén írnak mindenről, ami csak eszükbe jutott. A nők meghóditásai, a lánykérés, esküvő, a félelem a terhességtől, a vágyakozás, hisz mind a hárman tökös fiúkról álmodoztak, talán csak Gesztesi Károly nem, hisz neki már vannak fiai, aztán a vásárlás, a nagy nap, és később az az óhatatlanul is felrémlő kép, amikor a lányaik először mennek bulizni, megérinti őket a szerelem, és persze egy serdülő ifjú.

     Amiben különbözik mind a három "mese", az a stílus. Árpa Attila a maga szókimondásával részletez mindent, mit neki vulgáris kifejezés, Bochkor Gábor inkább inteligens megoldással tálalja az eseményeket, míg a három férfi közül Gesztei Károly a legvisszafogottabb.

     A könyvből képtelenség részleteket kiragadni, hisz maga egy kerek egész. Aki könnyesre akarja magát röhögni, annak érdemes kezébe venni. Hisz kellő fantáziával megelevenedik előttünk Árpa Attila alakja, aki akkurátusan szeget ver a repülő elefántok szemébe - mert hát a ragasztó még véletlenül sem tapasztja a falhoz, és mi is lehetne nagyobb bosszú, mint a világtalan elefántok vergődése egy tapétacsíkon -, aztán azok a pillanatok, amikor a korábban emlegetett macsó és Bochkor Gábor végigkóstolja a gyerekeknek készült ételeket, hogy majd kellő tapasztalattal adják leányaiknak, vagy az édeskömény tea esete szintén Árpa Attilával.

     Esetleg az az éjszaka, amikor Gesztesi Károly mit sem sejtve igyekezett a lépcsőn az emeletre, de már az első lépés után rá kellett döbbenie, míg távol volt, akadály nőtt az útjába, egy kapú jóvoltából, ami azt hivatott megakadályozni, hogy Panka lánya lebukfencezzen a lépcsőn. Nos mindenki elképzelheti, mi élhetett át mindenki Schrek-je, amikor rádöbbent, hogy egy fából eszkábált kapun hintázik elégedetten, mint egy jóllakott napközis.

     Ezek csak szemelvények, hisz képtelenség lenne minden eszement emléket leírni - és valószínű nem is néznék jószemmel, ha megtenném -, így inkább azt mondom, olvassa el mindenki, aki csak teheti.

     Érdemes.